Buborekot hivatalosan is Violava kereszteltuk. Valaki nagyon szeret engem odafent, megadatok hogy valogassak a hercegno ruhak, a rozsaszin cuccok es a lanyos butasagok tengereben egy tunci kiscsaj szamara.

Hivatalosan 25 hetnel tartok, es eddig minden oke. Kover vagyok, es kedvetlen. Minden jo, ami a terhesseggel jar, az bekoszont nalam: aranyer, fertozesek, hizas, borhuzodas, szoros has, pattanasok, kivanos napok, csokitorta es bor mamor....

Mar 3szor ittam, miota terhes vagyok. Na nem sokat, egy -egy pohar borrol beszelunk...de annyira de annyira hianyzik...a baj az, hogy egy pohar utan rogton vagyom a kovetkezore, de ugye azt nem szabad...

Szoval Viola Magyarorszagon szuletik majd meg, Magyar utlevele lesz, Magyar szuletesi bizonyitvanya. Aztan majd kettos allampolgarra alakul...vices hogy mit hoz az elet...sosem gondoltam volna, hogy pont ilyen jovo var ram.

Az elokeszuletekrol: talaltam tok kis dogos utazoagyat, es a legtobb cuccot konnyen meg tudjuk majd venni, nem nagy szam.

Napersze ilyenkor kell nekunk hazat valasztani Manilaban, mondanom se kell...de hat evvan, tuleljuk. Legalabb gyonyoru es sajat otthonunk lesz a kezdetektol.

A kevesse orvendetes resz cask az, hogy semmi kedvem semmihez...cask haza akarok menni kicsit...meg ha egyedul is leszek, vagyom Magyarorszag utan...vagyom arra, hogy elbujhassak a lakasomban es leszarjak mindenkit.

Remelem ez majd idovel javul...

Megosztás a facebookon

Elso

Hat itt vagyunk...20 het kipipalva, Buborek pedig novekszik bennem, raebresztve arra, mennyire nehezemre esik alkalmazkodni barmilyen kenyelmetlenseghez.

Szornyen hangzik azt mondani a sajat gyerekemre, hogy egy imposztor...de hat ha igy erzek. Nem mintha nem varnam, nem lennek izgatott, nem akarnek anya lenni...de mi az ara ennek? Hogy mar most nem tudok aludni, mar most koverebb vagyok mint valaha barmikor is...tobbet gondolok a sulyomra, mint mikor dietazom (fokent mivel altalaban csak felugrom a futopadra, ha buntudatom van...amit most nem szabad...)
Terhesnek lenni azt mondjak, kivaltsag. Sokaknak nem is adatik meg...en meg nyavalygok itt osszevissza ugye?

Hat azt hiszem, ez vagyok en. Sosem elegedett azzal ami jut. Mindig vagyakozom valami mas utan.

Jo hir, hogy azert Buborek sokszor lefoglalja a gondolataimat. Nem allandoan a novekvo mennyisegu narancsbor jar a fejemben, hanem sokszor akarva-akaratlanul is tervezgetek a szules es az elso par honap korul.

Remelem Buborek egeszseges lesz. Remelem, boldog lesz. Remelem eleg leszek neki. Remelem tudok neki majd eleg szeretetet adni. 

Mindig is kislanyt akartam, de nagy esellyel fiu lesz. Hogy hogy erzek ezzel kapcsolatban? Kicsit csalodott vagyok...egyszeruen en kislanyos anyuka akartam lenni. Egy gyonyoru hercegno anyukaja. De ezert nem buntethetem Buborekot, hisz nem o dontotte el, o egyelore meg tudataban sincs, hogy mi tortenik.

Ugyhogy ha fiu, akkor fiu. Trendi fiu lesz. Eros fiu lesz. Aki ugy fog felnoni, hogy remelem latja majd az apja es anyja relative harmonikus ferfi-noi kapcsolatat, es tanul belole. Remelem a leheto legkeversebb etnikai kihivassal kell majd harcolnia felver kis- es nagyfiukent. Aggodom erte. Ha kislany let volna, sokkal egyszerubb lett volna az elete. De fiukent is megallja majd a helyet, mert en es az apja ott leszunk mellette.

Az apja majd harcol a tinedzser Buborekkal. Az anyja majd meghallgatja a szerelmi problemait.

A 6 eves Buborek a kezemet szorongatva setal majd be elso napjan az iskolaba.

A 30 eves Buborek sikeres ember lesz, mert boldog lesz.

Igen...barmilyen hulye kenyelmetlensegekkel jar is Buborekot a vilagra hozni, a feladatom egyertelmu: egy olyan embert nevelni, aki megtalalja a helyet ebben az orult vilagban.

 

Megosztás a facebookon